Madrid egy rendkívül sokszínű és izgalmas város, ezer és ezer arcát mutatja az oda látogatónak, egy percig sem hagy unatkozni. Múzeumok, hatalmas parkok, a királyi palota, templomok, felhőkarcolók, hömpölygő tömeg, egy csöppnyi Amerika-hangulat a Gran Víán, piacok és vásárcsarnokok: szeptember közepén tett madridi látogatásunk igazán mozgalmasra sikerült, és egy percig sem volt pihentető, amit persze nem is bántunk.
A Prado, a Thyssen-Bornemisza és a Reina Sofia múzeumok mind-mind egész napos látnivalóval szolgálnak, El Greco, Velázques, Goya, Picasso világhírű műalkotásait élőben látni hatalmas élmény volt. A Prado közvetlen szomszédságában található a Királyi Botanikus Kert, ahol a fáradt turista megpihenhet a múzeumokban való „bolyongást” követően. Madrid egyébként is nagyon zöld város, nemcsak hatalmas parkjai nyújtanak teret a kikapcsolódásra, hanem nagyon sok utat, utcát is fasorok szegélyeznek.
A madridiak soha nem alszanak, legalábbis éjszaka biztosan nem: az utcák sötétedéskor megtelnek emberekkel, a szeptember közepén még tartó jó időt kihasználva sok étterem és bár kirakja székeit az utcára, vagy az emberek egyszerűen csak összegyűlnek a tereken, hogy találkozzanak, időt töltsenek együtt. Ezzel ellentétben reggel szinte kihaltak az utcák, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy még a Nap sem akar felkelni nyolc óra előtt. A tömegközlekedés nagyon jól szervezett, a 12 metróvonal mellett számtalan buszjárat segítségével bárhova könnyedén el lehet érni a városban. A gyorsaság a távolsági közlekedésre is igaz, a vonatok ugyanis 200-250 km/h sebességgel száguldanak, így az olyan közeli városokba, mint például Toledo vagy Segovia, pillanatok alatta ki lehet jutni. Mi Toledót választottuk, egyik reggel kimetróztunk az Atocha pályaudvarra, ahol a régi, pálmaházzá alakított forgalmi épület mögött felépült új állomásról óránként indul vonat a városba. Megérte kiszakadni a nagyvárosi környezetből és megcsodálni Toledo gótikus templomait. A San Juan de los Reyes ferences kolostorban órákat is el lehet tölteni ámuldozva, külön öröm volt pedig, hogy a helyi wifihez csatlakozva a telefonunkon hallgathattuk végig építésének történetét.
Hat napot töltöttünk Madridban, nagyon elfáradtunk, de bárcsak minden évben lenne egy ilyen hét, amikor az ember ennyire önfeledten belevetheti magát új helyek megismerésébe, és ennyire boldogan „elfáradhat”.
