Múlt hét csütörtökön felhívott a Közép-Olaszországban élő barátnőm, hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzá vasárnap, ugyanis Szicíliába repül két napra. Én azonnal igent mondtam, hiszen őt is nagyon szerettem volna már látni és hát Olaszország… Oda mindig visszahúz a szívem. Gyorsan elkezdtem utánanézni, hogyan lehet feljutni az Etna tetejére, ugyanis a repülő Cataniába érkezett, így adta magát, hogy az Etnát nem lehet kihagyni. Kis keresgélés után rábukkantam egy helyi túraszervező cégre, az Etna Touringra, ahol szakképzett vezetők segítségével, kis csoportokban lehet megmászni a vulkánt.
Vasárnap este érkeztünk meg Cataniába, és egy rövid városfelfedező túra után, hétfőn reggel vágtunk neki az Etna megmászásának. Egyikünk sem tapasztalt hegymászó, de túravezetőink olyan felkészültek voltak, hogy bakancsot, széldzsekit, túrabotot, sisakot is adtak ránk, így indultunk el délelőtt 10 óra felé. A Funivia dell’Etna elnevezésű felvonó lábánál volt a találkozó, 1900 méteren, innen jutottunk fel 2500 méterre, ahol fehér, kisbusz-szerű dzsipekkel további 400 métert tettünk meg felfelé. Itt az autók visszafordultak, mi pedig gyalog folytattuk utunkat, hogy felérjünk az Etna tetejére, kb. 3300 méter magasságba. A hófoltos talajon, erős szélben, libasorban meneteltünk, időnként oldalra pillantva, csodálva az elénk táruló látványt. Egy óra körül értünk fel a központi kráterhez, amelyhez foghatót még soha nem láttam! Csodálatos színek, füstölgő-gőzölgő hegycsúcs, éles sziklák… Leültünk a kráter mellé, ahol mindenki elfogyasztotta a magával hozott szendvicseket, vezetőink pedig helyi borral kínáltak bennünket. Kis pihenőnk után folytatódott a túra, és gyönyörű látvány közepette kezdtünk el leereszkedni a vulkán oldalán. A porhanyós, meleg, fekete homokban, szinte csúszva haladtunk lefelé, mindenkiből előtört a gyermek az élmény hatására. Kimerülve, koszosan, leégett arccal, (mert persze fényvédőt nem vittünk magunkkal…) értünk vissza a Funivia állomásra, ahol a felvonó visszavitt minket a kiinduló ponthoz. Hatalmas élmény volt megmászni a vulkánt, mindenkinek ajánlom, aki Szicíliában jár, hogy ne hagyja ki, életre szóló élmény!
Másnap este indult csak a gépünk vissza, így maradt egy teljes napunk Catania felfedezésére. Útban a Castello Ursino felé, ahol egy kiállítást néztünk meg, belebotlottunk a piacba, ahol helyi zöldségek, gyümölcsök és sajtok mellett elkülönített rész szolgált a halak árusítására. A mindenfelől portékájukat kínáló olaszok hangja keveredett a halak, sajtok erős szagával, igazi, hamisítatlan dél-olasz életérzéssel távoztunk. Délután kisétátultunk a tengerpartra, beültünk egy cukrászdába, kávéztunk, szicíliai édességeket ettünk, majd elindultunk a reptérre. Lilla vissza Rómába, én pedig Budapestre. Csodálatos két nap volt, amiért nagyon hálás vagyok Lillának, és remélem még sok ilyen közös élményben lesz részünk!
