Olaszország

Bár már sokadik alkalommal jutottam el Olaszországba, úgy érzem, soha nem fogom megunni, mindig tud újat mutatni. Most Toszkána délnyugati részén töltettem el egy hetet a családommal, ahol egy csodaszép agriturismoban aludtunk. Olaszország tele van ehhez hasonló kis vidéki szállásokkal, amelyek sok esetben egy-egy olajfaliget kellős közepén találhatóak. Az egykor gazdasági központként működő Tenuta di Poggio Cavallohoz is egy olajfák által szegélyezett úton lehet felérni – de a régi, ma már használaton kívüli ciprusokkal határolt földút is lenyűgöző látványt nyújt. A hely hangulata varázslatos volt, a patinás épületekben található kis apartmanok igényesen berendezve vártak bennünket.

Rengeteg látnivaló van a környéken, a lélegzetelállító kis tengerparti öblök, a hangulatos kikötők és az olyan nagy múltú városok, mint például Orvieto, Olaszország más-más arcát mutatják. A Monte Argentario félsziget a Maremma természetvédelmi területen belül található, és ennek is köszönhető, hogy kevés a kiépített strand, de annál több a sziklás ösvényeken keresztül megközelíthető gyönyörű öböl. A kocsival csak félrehúzódunk az út mentén, ahol kis táblák mutatják, melyik cala mennyi idő alatt érhető el gyalog és milyen nehézségű az útvonal. Megéri kiszállni és lesétálni, ugyanis már út közben hihetetlen látvány tárul a szemünk elé.

Egy nagyon jó barátnőm június végén Olaszországba költözött, az ő „vezetésével” egyik nap körbejártuk Montefiasconét és Orvietot. Az orvietoi katedrális egyszerűen lenyűgöző! A szűk kis középkori utcácskák egyszer csak egy térbe torkollnak, ahol ott áll a monumentális gótikus templom, ezernyi szebbnél szebb apró részlettel, amelyekbe akár órákra bele lehet feledkezni. Ide biztosan visszatérek még, az a röpke délután kevés volt megismerni ezt a várost…