Bár pár óra autózással megközelíthető, eddig mégsem választottuk úticélul Szlovéniát, csak átutazóban, az autópályáról nézve gyönyörködtünk benne, megfogadva, hogy egyszer majd eljövünk és felfedezzük ezt a csodaszép tájat. 2019 szeptember végén végre erre is sor került, 3 napot töltöttünk a Triglav Nemzeti Parkban, egy kis házikóban, amelyhez még kövesút sem vezetett, és bármerre néztünk, a hegyek vettek minket körbe. Pontosan erre vágytam ekkor, kiszakadni a városból és pár napig csak a természetben lenni, pihenni, sétálni, gyönyörködni, feltöltődni. Alföldi lányként mindig is lenyűgöztek a hegyek, úgy érzem, hogy nem lehet betelni a táj szépségével. Különös vonzalmat érzek a fenyők iránt is, amiből itt sem volt hiány szerencsére.
A környék legfőbb látnivalói a Vintgar-szurdok, a Bledi- és Bohinj-tó, és természetesen a Triglav csúcs, aminek megmászását egyenlőre elhalasztottuk. 🙂 A szurdok és a Bledi-tó szerintem kissé “turistás”, zsúfolt. Ami nekem igazán tetszett, az a Bohinj-tó és a körülötte lévő hegyek, erdők. Innen közelíthető meg a Hét-tó völgye is, amit nagyon szerettünk volna megnézni, de sajnos nem sikerült. Első nap rossz túraútvonalat választottunk, másnap, bár a jó ösvényen indultunk el, amikor a sziklás, meredekebb részhez értünk, elkezdett esni az eső, és úgy döntöttünk, inkább visszafordulunk.
Viszont megfogadtuk, hogy ide még visszatérünk, 3 nap ugyanis nagyon kevés egy ilyen gyönyörű helyen. És legközelebb a Hét-tó völgyét is fel fogjuk fedezni. 🙂
