Március 15-e, indulunk Barcelonába. Két barátnőmmel, Klárival és Szilvivel utazunk a katalán fővárosba, közös barátunkhoz, Patrikhoz, aki már 2 éve mondhatja otthonának ezt a csodálatos helyet.
Véget nem erő beszélgetésekkel, hatalmas sétákkal, napsütéssel, tengerparttal, építészeti remekművekkel, jó kávékkal tarkított háromnapos kaland veszi kezdetét ezen a napon.
Este Patrik már vár minket a metrónál, és amit elsőként meglátunk a városból, az Gaudí egyik ikonikus épülete, a Casa Batlló. Azt hiszem, ennél jobb helyen nem is kezdhettük volna a kirándulásunk. Patrik rögtön észreveszi, hogy itt bizony sürgősen vacsorára van szükségünk, úgyhogy azonnal el is kalauzol minket egy szuper étterembe, ahol a finom ételek mellé csodás limonádékat is kapunk.
A vacsora után pedig hatalmas lelkesedéssel vezet körbe minket a belvároson, ahol lépten nyomon csodákba ütközünk. Barcelonának leírhatatlan hangulata van, tele élettel, energiával. A gótikus templom előtt a piacot épp pakolják össze, a lépcsőkön rengetegen ülnek és hallgatják a tehetséges utcazenészeket.
A szűk utcákba érve belesünk a kirakatok mögé. Az egyik helyen kerámia workshopot tartanak épp, a következő ajtó mögött pedig egy kicsi galéria rejtőzik, amely vibráló színekkel alkotó művész munkáit rejti. Elsétálunk a Katalán Zene Palotája mellett is, ami még így éjszakai fényben is lenyűgöző. Megnézzük a csókot a falon, a diadalívet, majd elmetrózunk a grandiózus Sagrada Familia templomhoz, amely így kivilágítva csak még hatalmasabbnak tűnik, mint másnap délután, természetes fényben.
A többi napunk is hasonlóan izgalmasan telik, rengeteg jó kávét iszunk, sokat sétálunk, látjuk a várost a hegytetőről, aztán túrán veszünk részt, ami bemutatja a Sagrada Familia szépségeit, történetét.
Patrik egy autentikus flamenco bemutatóra is elvisz minket, egy külvárosi színházba, ahol hármunkon kívül mindenki helyi lakosnak tűnik. A négy előadó teljes odaadással és belemerüléssel adja át művészetét a közönségnek. Igazán magával ragadó!
Az utolsó nap a tengerparton pihenünk egy kicsit, bár az erős szél ezen a napos márciusi délelőttön azért órákon át történő heverészsére nem ad lehetőséget. Visszafelé egy olyan fagyizóba térünk be, ahol a tulajdonosok élményei ihlették az ízeket. Mind különböző fantázianévvel rendelkezik, és élvezettel hallgatjuk a hozzájuk kapcsolódó sztorikat. Két gombócot választok, amelyek legalább olyan finomak, mint amilyen érdekes a történetük.
Bár korábban már jártam egyszer a városban, most mégis egy másik arcát fedeztem fel, ami nagyban köszönhető Patriknak és annak a szeretetnek, amit a város iránt érez és próbál átadni az összes barátjának, aki meglátogatja őt.
