Gyerekként a szüleimmel és testvéreimmel sokat nyaraltunk a Balatonnál, mindig a déli parton szálltunk meg, de többször átmentünk Tihanyba, Badacsonyba. Mindig nagyon élveztem ezeket az utakat. Aztán, ahogy idősebb lettem, “elszakadtam” a Balatontól és úgy 5 évvel ezelőtt találtam újra vissza, amikor az egyik barátnőm több alkalommal is meghívott, töltsünk el pár napot a családi nyaralójukban, az északi parton, közel a Káli-medencéhez. Ekkor “estem szerelembe” újra a tóval, a dombokkal, a naplementékkel, a színekkel… Azóta is, amilyen gyakran csak lehet, próbálok visszatérni, feltöltődni ezen a vidéken, magamba szippantani ezt a számomra olyan különleges légkört, és elraktározni a hangulatot, érzéseket. Örülni a nyugalomnak, nem gondolni semmire, kikapcsolódni és élvezni a szeretteim társaságát.

Nemrég Mindszentkállán töltöttünk pár napot, a Kopasz-hegy lábánál, ebben a különleges hangulatú kis falucskában. Innen sétáltunk át a szentbékkállai kőtengerhez, ahol ezek a képek készültek a testvéremről és férjéről, akik pár nappal később ünnepelték második házassági évfordulójukat. Azt sem bánnám, ha minden évben megismételnénk ezt az évfordulós fotózást, egy Balaton-fevidéki kirándulásal egybekötve.

 

MEGOSZTÁS
HOZZÁSZÓLÁSOK